2010. október 4., hétfő

Dsida Jenő


TÍZPARANCSOLAT

Felebarátod ökre, háza
után kívánságod ne légyen:
ilyen szegénységre vágyni
nagy szegénység és csúnya szégyen.
Orrodba édes illatot gyűjts,
szívedbe békét és mosolygást,
szemedbe fényt, hogy az utolsó
napon is tudj örülni folyvást,
s ekképpen szólj csak, és ne mondj mást
köszönöm, hogy tápláltatok,
hús, alma, lencse, borsó!
Amint jó volt hozzám a bölcső,
tudom , hogy jó lesz a koporsó.
Ki most lefekszik, nem kívánta,
hogy földje legyen, háza, ökre,
de amit látott, gyönyörű volt,
és véle marad mindörökre.
És övé marad mindörökre.