2011. április 21., csütörtök

Nappal és Éjszaka…


részlet


Mikor egy kis öröm ér
bennünket, boldogok vagyunk, szinte elválunk a földtől, repülünk, ragyogunk… Úgy érezzük, nincs súlyunk, nem hat ránk a gravitáció. Akik még nem felejtették el a boldogság ízeit, szomjazzák azt, mások pedig, álomtalan álmot látnak… Az életet, minden élő nélkül, lélektelenül, istentelenül. Nem csoda hát, hogy ennyi az ateista (istentelen) ember, ebben a világban, mert ebben a világban tényleg nincs isten! Az élet bennük, halvány pislákolás, szerintük: csak küzdelem, szenvedés és harc. Nem ajándék, nem istentől való kegyelem, hanem sorscsapás, börtön. Akik még ismerik az élet hangjait-ízeit, ők tudják, van boldogság és a boldogság isten hírnöke. A határtalan szeretet, a mindenség, az ÉLET zászlóvivője. Mi pedig szorgosan keressük istent, a külső világban, ahol csak képeit, erejét, megnyilvánulásait találhatjuk meg, de magát az istent nem.
Így lettünk mi emberek, a szeretet koldusai, az élet királyaiból, isten gyermekeiből ,, a nincs", az anyag rabszolgái…