2012. 6. 9.
ÚTVESZTŐK...
Rójuk a köröket, sorsunk fonalán és mindig vissza jutunk oda, amit úgy nevezünk, a semmi közepe. Pedig mi annyi fontos dolgot teszünk, rohanunk, cselekszünk, tervezünk... megbeszélésekre járunk, harcolunk, haragszunk, csalódunk! Van, hogy sikeresek vagyunk a küzdelemben, de ez csak azt jelenti, hogy később ébredünk fel. Amikor egy fiatal ember ismeri fel, a dolgok hiábavalóságát, akkor csodáljuk, majd megvetjük, mert nekünk már túl sűrű az igazság, ez nekünk túl sok(k)... Ha egy idős ember ismeri fel, akkor először hülyének nézzük, később bölcsnek nevezzük őt. Nyertünk egy kis időt, loptunk egy kis haladékot, majd ha öreg leszek, ráérek még... Addig mi lesz? Az igazság nem korhoz kötött. Ne várj addig míg megöregszel!
Csak járjuk és járjuk, az álmok köreit... Van amit fizikai világnak nevezünk, van amit asztrális síknak, pokoli dimenzióknak, mennyországnak... de ez csak MAYA, illúzió! Olyan szépek ezek az álmok és ha még hatalmat is kaptál, akkor a pokol sem lehet rossz. Pláne, ha még alattad is van valaki. Járd az utad UTAZÓ, de tudd az Út körei nem csak kívül futnak, ott él benned belül, te teremted azt. A cselekedet lehetősége a legszebb áldás ebben a világban, tisztítsd meg a sok rárakódott szennytől, meglátod megtisztulsz te is. Ekkor jöhet a következő lépcső...
