2012. július 11., szerda

2012. 7. 2.

Aki a legmagasabb hegyeken jár, annak nevetséges minden szomorú-játék, minden szomorú komolykodás. Bátor, gondtalan, gúnyos, erőszakos - a bölcsesség bennünket ilyennek akar. Asszony a bölcsesség, és nem szeret mást, csakis harcosokat. Azt mondjátok: "az élet oly nehéz". De mi végre délelőtti büszkeségtek, és estéli megadásotok? Az élet nehéz: de azért csak ne kényeskedjetek! Derék teherhordó szamarak meg szamárkancák vagyunk mi mindannyian. A szeretetben mindig van valamennyi őrület. De az őrületben is mindig van valamennyi ész. És előttem is, aki kedvelem az életet, bizony előttem is feltűnnek pillangók és szappanbuborékok, meg a velük rokon emberek is, akik a legtöbbet tudják a boldogságról. Megtanultam járni: azóta szaladok. Megtanultam repülni, azóta nem kell taszításra várnom, hogy kimozdítson helyemről. Immár könnyű vagyok, immár repülök, immár látom magam odalenn, immár keresztültáncol rajtam egy isten. - Így szólott Zarathusztra.