2012. 7. 20.
FÁRADTSÁG…
Miért fogy el az erőm, Mester, hova tűntél,
miért nem vagy itt?
- Én itt vagyok, miért nem látsz
engem?
- Mester, mikor elfogy az erőm,
megvakulok?
- Nem, dehogy, de jó a meglátás,
csak nem az erődet, hanem önmagad veszíted el. Mikor hamisítványa vagy
önmagadnak, akkor hasonlítasz egy buddhához, csak egy kicsit ködös a kép, egy
kicsit rosszabb minden… Sokan, ha a buddhára gondolnak, akkor egy ,,egyen-frizurás” röhögő, globalizált kőtömbre
gondolnak. Azt hiszik, mindenkinek olyannak kell lenni… Ez tévedés. Mikor te,
nem te vagy és úgy élsz, akkor az a sok
gondolat, köd és illúzió, létre hoz egy látszat aurát, képet, világot… Innen
ered a fáradság, mert az, ami az időben van, súrlódik, kopik, pusztul, de a buddha,
nem az időben van.
