2012. 7. 27.
Mikor elrabol az idő…
,,Királyok vagytok mind, a
magasságosnak gyermekei…”
Nekünk ezek a szavak, ma már csak
illúziók, de ha még motoszkál benned valami, az égi voltodból, akkor figyelj
jól!
- Miben vagyok király, mutass
valamit! Amikor téged hallgatlak, minden olyan könnyű és egyszerű. Aztán amikor
nem vagy itt, folyton össze zavarodok. Nekem így nehéz, nagyon nehéz… mindig
szomjas leszek és megőrülök a szomjúságtól…
- Mikor két szerelmes ember,
egymásra talál, akkor ők fenségek, királyok, még ha csak egy pillanatra is.
Akkor két gazdagember találkozik és nem csak két szív és két test és nem is két
koldus. Tudod, ha mindened feladod, nem a pénzed, a veséd, a BMV-det, ezek csak
a ,,birtokaid”, bár fontosak neked, de ezek nélkül még létezel. Mikor a
lelkedet adod fel, nem megalkuvó vagy, nem szolga vagy robot, hanem a
legnagyobb, az emberek és az istenek között. Ezt csak a leggazdagabb
ember/szellem/lélek teheti meg, csak a király! Királyok vagytok mind, én mondom
nektek, a magasságosnak gyermekei…
- Emlékszem, csodaszép volt, aztán
elmúlt, eltört és elköltözött, a szívemből…
- A királyokból, így lettek
koldusok, észre se vették, csak a tüneteket! A király, nem csak a földi hatalom
jelképe, ő a gazdag, szabad és áldott ember, az AVATÁR. A szerelem, csak a
királyok privilégiuma, döntsd el, hogy mit akarsz. Van úgy, hogy elkezded
védeni magad, üzletelsz, harcolsz, taktikázol, de már nem tudod odaadni a
lelked, nem tudsz meghalni a szerelemért. Halandó lettél, az idő fogja vagy.
Mikor tart még a szerelem, nem kell védened magad, védtelen vagy, de végtelen.
Aztán megjelenik egy vár és egy másik, és a szerelemből, kapcsolat lesz. Véded
magad, hogy meg ne sérülj, de már az időben élsz. Amíg tudod a lelked
végtelenjét használni, addig ISTENI IDEA vagy!
Az idea, kívül áll az időn.
Az ,,egykövet fújók” társasága, mind
azt mondja, halj meg minden pillanatban és szüless meg minden pillanatban,
akkor örökkévaló vagy…
Lépj ki az időből, egyszerűbb, mint
hinnéd… valami elmondhatatlan vár… Emlékezz a királyságodra, a szerelemre, az
égre…