2012. 8. 1.

Egy dobás…

Mester, csak egy dolgot szeretnék tenni, lehetséges ez?

- Hol van az a cselekedet, amelyről beszélsz?

- Valami visszatart, és úgy érzem, minden hiába való…

- Kétféle cselekedet létezik, az egyik az időben van, a másik az örökkévalóban. Mikor az időben cselekszel, van ellenállás, súrlódás, energiaveszteség, harc. Láttál már cápát úszni az óceánban, ő valójában nem is úszik, repül egy vizes közegben, de repül és nem úszik, érted!

Emlékszel:

,,- Hogyan tudtalak legyőzni?

- Te nagyon gyors vagy.

- Tényleg azt hiszed, hogy itt bármi köze van az erőnek, vagy a gyorsaságnak, mindehhez? Most azt hiszed, levegőt lélegzel?”…

                   MATRIX: Neo és Morfeusz…

Csak egy lépés, dobás, mozdulat, túl az időn… higgy a mesékben…

2012. 7. 30.

VIRÁGZÁS…

A legcsodálatosabb dolog a világon, az élet ünneplése. A virágzás, az ige beteljesedése. Láttál már nőt virágozni, ragyogni, kiteljesedni, ekkor megjelenik, az élet ünnepe. A tiszta vallásosság. Keresd a virágzást, mindenekben és tudd, az nem logika, nem ráció, kilogramm, vagy méter… Az művészet, illat, teljesség, isten.

2012. 7. 29.

Az anyag mágusai…

Azt mondják, hogy még a bejgli evésnek is megvan a mikéntje. Mindennek szabálya, törvénye van. A Törvényt ismerni erény, visszaélni vele, bűn. Történt egyszer, hogy sok boldogtalan ember összefogott és azt mondták: - Ez a sok ember, olyan buta mind, mint a homok és még boldogok is, ez felháborító és tűrhetetlen… Majd mi megmutatjuk, hogy ki az erősebb. El nem pusztítjuk őket, de rabszolgát csinálunk belőlük. – A terv, megszületett… Aki ismeri az anyag törvényeit, óriási hatalommal bír. A kérdés csak az, hogy milyen kézbe kerül e tudás? A jellemes ember kezében áldás, a jellemtelen kezében nyomorúság, a világ számára. Elfelejtik azt az apró igazságot, hogy minden ember isten ruhája és bárkit szeretünk, vagy gyűlölünk érdemtelenül, istennel tesszük és velünk is ezt teszik, mikor eljön az idő… Az infláció azt jelenti, hogy egy adott idő alatt, a meglévő-, vagy megtermelt érték, mennyit veszít tartalmából, vásárlóerejéből, hatalmából. Történt, hogy a ,,nagy terv szülői” összeültek és merészet gondoltak,: - Az infláció egy önszabályzó törvény, segítsünk neki… ha megmondjuk, hogy most válság van és minden csak a felét éri, kivéve ami a miénk, akkor elszegényíthetjük a tudatlanokat. Azt mondjuk majd, hogy minden túl volt értékelve és ez a reális ár. Fillérekért juthatunk értékekhez, földhöz, gyárakhoz, országokhoz… Istenek leszünk, tőlünk függ, hogy felkel e a nap…

- Ez már megtörtént és szinte senki észre se vette. Szomorú, de igaz. Az IGAZSÁG, egy makacs dolog, mert nem hit által létezik, nem függ a bizonyítékoktól, nem féllábú, vagy sánta, hogy támogatni kelljen, nem lehet róla szavazni, mégis létezik. Önmagától való, ezért elpusztíthatatlan, maga az Isten. A mese azonban itt nem ér véget, mert az anyag mágusainak, ennyi nem elég. Mindazon rablott javakat, melyekért vérrel fizettek, (a mi vérünkkel) fillérekért vettek, most arany árban mérik, hátha van még egy bőr… Mi dönti el, hogy mi mennyit ér? Mi a megoldás?... Az anyag urai, mágusai, a fizikai erők bűvöletében élnek, ha eljutsz a belső szentélybe, akkor van remény, de ez már egy másik történet…

2012. 7. 28.

Az időn túl…

Keressük az újat, az érdekeset, a meghökkentőt, a hihetetlent… Érdekel bennünket minden, ami felráz ebből a mesterséges kómából, persze csak az információ szintjén, mert az csak elmélet, nem komoly, és ha akarom, nem hiszem el… Azt mondta egyszer egy bölcs, hogy a történelmet, a győztesek írják… és húszévente meghamisítják azt. Az idő története, az anyag és a harcok története, de van e mellett egy gyönyörű csoda: a most története. A legszebb dolgok soha sem az időben történnek, egy csók, egy ölelés, meditáció, egy műalkotás létre-hozása, egy csodálatos zene… A szentek és buddhák története, a szeretet csodái, mind-mind isten története… A tested a templomod, isten háza, a híd az örökkévalóba. Egyik vége a földön van, de a másik, az égbe nyúlik. Idd az örökkévaló szavait, hidd az ég meséit és emlékezz arra, ami túl van az időn.

2012. 7. 27.

Mikor elrabol az idő…

,,Királyok vagytok mind, a magasságosnak gyermekei…”

Nekünk ezek a szavak, ma már csak illúziók, de ha még motoszkál benned valami, az égi voltodból, akkor figyelj jól!

- Miben vagyok király, mutass valamit! Amikor téged hallgatlak, minden olyan könnyű és egyszerű. Aztán amikor nem vagy itt, folyton össze zavarodok. Nekem így nehéz, nagyon nehéz… mindig szomjas leszek és megőrülök a szomjúságtól…

- Mikor két szerelmes ember, egymásra talál, akkor ők fenségek, királyok, még ha csak egy pillanatra is. Akkor két gazdagember találkozik és nem csak két szív és két test és nem is két koldus. Tudod, ha mindened feladod, nem a pénzed, a veséd, a BMV-det, ezek csak a ,,birtokaid”, bár fontosak neked, de ezek nélkül még létezel. Mikor a lelkedet adod fel, nem megalkuvó vagy, nem szolga vagy robot, hanem a legnagyobb, az emberek és az istenek között. Ezt csak a leggazdagabb ember/szellem/lélek teheti meg, csak a király! Királyok vagytok mind, én mondom nektek, a magasságosnak gyermekei…

- Emlékszem, csodaszép volt, aztán elmúlt, eltört és elköltözött, a szívemből…

- A királyokból, így lettek koldusok, észre se vették, csak a tüneteket! A király, nem csak a földi hatalom jelképe, ő a gazdag, szabad és áldott ember, az AVATÁR. A szerelem, csak a királyok privilégiuma, döntsd el, hogy mit akarsz. Van úgy, hogy elkezded védeni magad, üzletelsz, harcolsz, taktikázol, de már nem tudod odaadni a lelked, nem tudsz meghalni a szerelemért. Halandó lettél, az idő fogja vagy. Mikor tart még a szerelem, nem kell védened magad, védtelen vagy, de végtelen. Aztán megjelenik egy vár és egy másik, és a szerelemből, kapcsolat lesz. Véded magad, hogy meg ne sérülj, de már az időben élsz. Amíg tudod a lelked végtelenjét használni, addig ISTENI IDEA vagy!  Az idea, kívül áll az időn.

Az ,,egykövet fújók” társasága, mind azt mondja, halj meg minden pillanatban és szüless meg minden pillanatban, akkor örökkévaló vagy…

Lépj ki az időből, egyszerűbb, mint hinnéd… valami elmondhatatlan vár… Emlékezz a királyságodra, a szerelemre, az égre…