2012. 6. 25.
FALAK…
Két ember beszélget, de valahogy nem
találják a közös hangot.
- Miért van az, hogy te mindent
félre értesz?
- Nem tudok veled beszélni, mert
folyton meg akarsz változtatni. Úgy érzem rám tiportál…
- Ezért kiabálsz velem minden
pillanatban? Úgy érzem, amikor veled beszélek, állandóan falakba ütközöm. Te
nem vagy itt, csak valami robot, aki állandóan megsértődik.
- Látod most is bántasz, nem érzem
veled biztonságban magam. Úgy érzem, utálsz engem…
Mennyiszer megtörtént már
mindenkivel, így vagy úgy, de hasonlóképpen… Mindenki kényes a szuverenitására,
de hogy mi zajlik bennünk, az nem fontos. Elbújunk valami beszélő gólem mögé és
átadjuk az irányítást. Figyeld meg, amikor két ember beszélget, valójában ők
nincsenek egymással kapcsolatba, az egyik már rég eltávozott, csak két test
találkozik és két robot. De a két szív, olyan távol áll egymástól, mint az
univerzum legtávolabbi pontjai. Én azt nevezem vallásosságnak, amikor két szív
találkozik, a tiéd és istené, vagy két szerelmes emberé… az egy szent
találkozás. Ugyan ez persze, a gyermekét ölelő anya és az unokát imádó
nagy-dédszülő is. A bálványimádás bűn, sokan gondolják így, csak azt nem értem,
hogy akkor miért építjük minden reggelre újjá. Vedd észre magadban és a
másikban a robotot, ne hozzá beszélj és ne rajta keresztül imádkozz! Végre láss
a szíveddel…
