2012. 7. 7.
Mester, miért múlik minden el?
- Kimondta neked, hogy minden
elmúlik? Figyelj rám, ne a szavakra, azok haszontalanok. A szíved figyeld, látod
már…
- Mester, te mondtad, hogy egyedül a
változás örök. Hazudtál?
- Igen hazudtam… Én nem hazudhatok?
Egy illúzióval, ismét szegényebb lettél. Most mégse erről akarok veled
beszélni, tudod nem csak a változás örök. Van valami, túl téren, határon és
időn, elmondhatatlan, mégis számtalan neve van, hívják a mozdulatlan
birodalomnak, de minden név, csak kicsinyít rajta. Nevén nem szólítható.
- Mester, te a mesékről beszélsz?
Ezek káprázat, maja, délibáb.
- Úgy ismersz engem? Vannak mesék,
legendák, mítoszok. De én nem erről
beszélek. Tudod, van úgy, hogy az alvó tudat, életre kel, a test által bevett
altatók ellenére és működni kezd. Ekkor megfigyelheted a párhuzamos univerzumot,
ahol a pillanat, nem ér véget soha.
