2012. július 22., vasárnap

2012. 7. 8.

Mester, megőrültem...



-Mester, megőrültem, szerelmes vagyok...
-Azt kérdezed, hogy elment-e az eszed? Igen, hála Istennek.
-Van remény, nem őrültem meg?
-A legszebb dolog történik veled... ilyenkor leszáll a mennyország a földre és egy ideig a lakója lehetsz. Tudod, amikor egy ember szerelmes lesz, meglátja a másik emberben a tökéletességet, a végtelent, az örökkévalót, az Istent... Nem azt látja...,... hogy mennyi pénze van, vagy milyen földi hatalommal bír és nem is az számít mekkora a melle, szőke, barna, vörös vagy fekete, hanem Őt látja, teljes valóságában. De fontos, hogy tudd, Istent, csak az Isten láthatja!!! Amikor pedig, meglátod az Istent, akkor a benned lévő isten kezd látni, a Te szemeiddel. Az a baj velünk emberekkel, már több ezer éve, hogy nem tanítanak meg bennünket az egész meglátására. Amikor jön egy szerelem, akkor lerészegedünk. Ha meglátjuk másban az örökkévalót, akkor magunkra ismerünk és felismerjük az EGY ÖRÖK ARCOT.
-Mester, minden szerelmes találkozik Istennel?
-Igen, minden szerelmes... de a találkozókra rendszerint, csak Isten megy el.
-Mester, miért múlik el a szerelem?
-Ha tudnánk, hogy mi történik, nem lennénénk így kiszolgáltatva... Először látjuk a végtelent, a csodát... Később már csak a birtoklás marad, az anyagra figyelünk és nem látunk mást, csak a hibát. Lehet, hogy szeretni fogod, méltányolni, értékelni... de az már nem szerelem. Ha Istent akarod, találd meg a szerelmet, mert Isten a legnagyobb szerelem és az egyik legkönnyebb út.