2012. 7. 10.
Csak a csont marad…
Az Egy, mindig hajlékot épít
magának, fényházakat... És csak telik-múlik, az idő. Mikor kapunk egy otthont
és ha összenövünk vele, akkor úgy meg szokjuk, hogy észre se vesszük, hogy az
nem mi vagyunk. Égi köntös az, de mégis, csak kabát. Kinevetjük a csigát, ha a
házának gondolja magát és velünk mi van? Fényházakban jövünk a világra… aztán
jön a vakság! Így esett, hogy népek vesztek el, az idő tengerén, csak a csont
maradt! Láttam élő csontvázakat, akik azt gondolják, hogy ők, ,,jók”. Olyanok, mint
az itt ragadt halott, felsőbbrendűek, vagy csak ezzel ámítják magukat. Annyira
erős még bennük az anyag utáni vágy, hogy észre sem veszik, hogy amit tesznek,
hisznek, beszélnek,… az nem, az élethez tartozik, halott beszéd. Védik magukat,
minden külső hatástól, változástól és észre sem veszik, hogy világot cseréltek.
Amikor elveszik a szeretet, megjelenik az erkölcs, mikor elveszik az erkölcs,
jön a törvényesség… Így lett halott nép, a Székely és Magyar! Szüless ujjá,
Nemzetem! A Szellemnek, a Léleknek, Szeretetnek, Tehetségnek, csodálatos
nemzete.
