2012. 7. 9.
- Mester, hogyan tudnék jobban szeretni, hogyan lehetnék jobb ember?
- Miért akarsz jobb ember lenni?
- Mester, az nem ér, hogy te kérdésre kérdéssel felelsz. Jobb ember akarok lenni, hogy jó dolgokat tegyek és boldog legyek. - A boldogság és a jóság nem egyazon dimenzióból valók…
- Mit jelent ez?
- Mindenről beszélsz, csak magadról nem. A vágyak azok –akár magasztosak, akár erkölcstelenek- csak vágyak… azok az indulatok és hiányok felturbózott fátylai, még akkor is, ha olyannyira életszerűek! Az nem te vagy, pótlék csupán! Egy illúzió, amely el akarja hitetni veled, hogy nélküle nem vagy teljes. Ne akarj jobb ember lenni, az olyan mintha a sminket lecserélnéd, de a ránc megmarad. Vannak az életnek és vannak a halálnak ráncai. Amely az élethez tartozik, az az igaz ember megjelölése, a halál ráncai pedig a becstelenség bélyege. A jó-ember kevés, ha a központ nem kel életre, s akkor minden csak festék.
- Mester, hogy tudok jobban szeretni? Kérlek, segíts!
- Figyelj rám! Most! A szeretet az egyetlen, amit nem lehet csinálni. Minden, ami az időben van az mulandó, „azt lehet csinálni”, de a szeretet az más… Az egy belső szféra, ami elvisz az örökkévalóba. A művészet az, hogy megtaláljuk az utat és nem több. A te dolgod, hogy elindítsd és légy szemtanú… nem irányíthatod. De légy olyan, mint a jó sonka, melyet átjár a füst, úgy jár át téged is a szeretet. Figyeld meg az érzést, érezd át és oldódj fel benne. Ne add tovább a szeretetet, az tévedés, csak oszd meg, ez fontos különbség. Meglátod, hogy nem csinálsz semmit és mégis, minden elvégeztetik…
