2012.
8. 6.
SZAMÁRTÖVIS
Mester,
én, nem idegesítelek, hogy állandóan itt vagyok és kérdezek? Nekem, csak te
vagy. Én olyan vagyok, mint a szamártövis, soha nem hagylak el.
- Ne
mond, hogy soha. Az elválás az élet része és idővel mindenkinek meg kell
tanulni, a saját szárnyaival repülni, ez alól te sem vagy kivétel.
-
Mester, akkor mégis, hol bukik el az a sok ember?
-
Tudod a tehetséget könnyű összetéveszteni, a felkészültséggel. Hiába vannak
szárnyaid, ha még nem tudsz szárnyalni velük, csak eltöröd azokat… Hallottál
már gyermeket, miközben azt mondja, - én már nagy vagyok. – és valóban nagynak
érzi magát. Isten nem várja, hogy ott töltsd a létezést vele, ő életet adott
neked, hogy tapasztalj, élj, szeress…
-
Mester, azt mondod, hogy ne hallgassalak?
-
Nem, ezt mondtam. Régóta járod az utad, de most annak van az ideje, hogy olyan
légy, mint a szamártövis. Csak, aki annyira szereti az istent, hogy képes
bogáncs lenni rajta, hogy vele legyen, aki olyan, mint a kosz, ami beletörik a
szövetbe, csak aki lerázhatatlan, azé az isten…
