2012. 8. 5.
Lakatok…
Van
úgy, hogy bizonyítani szeretnénk, vagy csak biztosítékokat kapni? De a
szeretetre és a szerelemre, nincs garancia. Olyan az, mint egy isteni érintés,
áldás, mely jelen van, érezhető, mégis megfoghatatlan, bezárhatatlan, nem
evilági. Égi kincs. Valami ismeretlen isteni akarat által, megérintődünk, mi „köznapi”
emberek, mintha különlegesek lennénk, mintha királyok lennénk és nem koldusok… Ebben
a lélektelen, hamis világban elveszett mindaz a bölcselet, amely az igazság
forrásáról szól és mi azokat a téveszméket szajkózzuk szüntelen, amely azt
mondja, hogy valóban létezik a csodák földje, de valami eldugott, távoli
világban, eljutni oda képtelenség. De vannak, a hiánynak, révészei, prófétái,
akik elvisznek oda, ami szerintük mennyország. Én csak a Te intelligenciádban,
a szíved erejében bízhatok, hogy megvéd, téged. Ezért kellenek nekünk a
lakatok, kötések, garanciák. A szél erejét használhatod, de meg nem kötheted,
mert a szél ereje, nem maga a szél. Találd meg azt a kaput, ahol a legtávolabbi
és a legközelebbi, karnyújtásra van. A csodák földjét ott találod, és a
lakatokat hagyd a földi dolgokra.
