2012. 8. 18.
Nincsen semmi baj…
Nem olyan rég, a balkáni háború
idején, mikor az ember, embernek volt farkasa, szépen lassan mindenki
besokallt, be-sokkolt, sokkolódott… Ettől a mérhetetlen emberi gyűlölettől, amely
akkor, ismét elszabadult, gyermekek, nők, öregek, civilek… egészséges férfiak,
anyák- és apák fiai, gyermekek apjai, szerelmek és szerelmesek, tíz- és
százezrei haltak meg értelmetlenül. Minden halott ember, a világ halála. Mindegyikük
fenség, nincs értékes és értéktelen. Isten csodái ők, mindannyian. Azt mondja a
Tízparancsolat, Ne ölj! Mindenki tudja és mégis semmis, a mózesi parancs. Sokan
vannak a halál könyvében, még élnek, de már a lelkük halott. Ki az, kinek joga
van Istent játszani és dönteni, életről-halálról, színre, fajra,
hovatartozásra, vallásra való tekintettel, vagy a nélkül. Ember mikor eljő a
számadás ideje, letennéd bűneid, de már nem lehet… A kinyilatkoztatás úgy
szólt: Átkozott, ki evilágra születik és áldott, ki evilágra születik… Te
döntöd el, hogy hova tartozol! Életet választasz vagy halált, a lelked a tét és
már sokan állnak sorban érte. Számtalanszor lehet hallani, úgysem tehetek
ellene semmit, minden hiába való… Te vagy hiába való! Mindenki felelős ezért a
helyzetért, az ősök bűne a fiakra száll… Az emberi közöny, félelem, gőg,
megrontotta ezt a Földet. Minden félember félelme, erősíti a KÁOSZT, a
„semmitsem” teszek filozófiája, impotensé, lelketlenné, jellemtelenné tette ezt
a világot és szép csendben meghal minden… Állj a sarkadra, ha még van benned
egy szemernyi büszkeség és a mindennapokban légy önmagad, jusson eszedbe, mit
mondott az Úr: Ne félj. Ne féljetek. Minden nap, minden pillanatban, harcolj
meg magadért, a világért, az életért. Minden összetartozik! Mikor az emberek, meg
tanulnak, nem félni többé, akkor a sötétség démonai, nem uralkodhatnak az
élőkön. A háborúk, a gyilkosságok, mind a félelem keltette gyűlölet virágai.
Hozd meg a döntést, légy önmagad és ne félj! Állj ki magadért, a legkisebb
dolgok, a legnagyobb csodák kapui. Mikor fontos leszel újra önmagadnak, mikor
elkezdesz tenni magadért, rájössz majd te is, a meditáció, az imádság, az
igazság, az isten, ott kezdődik el…
Heltai Jenő: Szabadság
Tudd meg szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg:
Az aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
Alázatot lenézi, meg nem óvja
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos
Tüzet fölöslegesen nem harangoz
Van mindene, ha nincs is semmije
Mert nem szorul rá, soha senkire
Nem áll szemébe húzott vaskalappal
Mindig kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindig mindenütt
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd.
Tudd meg szabad csak az, aki
Oly áhítattal mondja ki
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem
Rettent a holnap
Ínség veszély, kit meg nem tántorít.
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sosem rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, s élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz
S mindazt, miért más robotolt
Magad javára letarold.
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra.
Hogy abból, jótestvéri jusson.
Minden szegénynek ugyanannyi jusson
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak, másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
